MÚZEUMKERT ÉTTEREM, Várpalota

Palotát 1858-ban mezővárosi rangra emelték, jelentősége azonban a két megyeszékhely, Veszprém és Székesfehérvár miatt fokozatosan csökkent. A hanyatlásnak indult várost a területén nagy mennyiségben feltárt széntelepek indították el a fejlődés útján. A hajdan országos hírű, virágzó céhipart a gyáripar váltotta fel. 1868-ban megindult a szén folyamatos, üzemszerű kitermelése. A település ipar fejlődése három szakaszra bontható. A szén felfedezése és kitermelésének megkezdése volt az első periódus kezdete, a második szakasz a pétfürdői üzemnek az 1930-as éve elején történt felépítése, a harmadik szakasz pedig a város intenzív iparosítása 1945 után. 1950 végére befejeződött a Nitrogén Művek (ma: Péti Nitrogén Rt.) újjáépítése, 1950-1955 között pedig üzembe helyezték a várpalotai lignitkészletre telepített November 7 Hőerőművet (ma: Bakonyi Erőmű Rt.) és az Alumíniumkohót (ma: Inotai Alumínium Kft.). A lendületes fejlődés eredményeképpen 1951. Október 21-én Várpalota várossá alakult a két környező települést, Inotát és Pétfürdőt magába foglalva. 1972-től folyamatosan bővítették és újították fel a város már meglevő vegyipari és egyéb üzemeit. Várpalota 1975-ben Veszprém megyei ipari termelésének 40 %-át adta.

Az intenzív iparosítás időszakában a város lakóinak száma 91, 5 %-kal nőtt, 1975-re a lakosság száma 29 000 főre gyarapodott.
Az 1990-es évek elejétől Várpalota ipari élete hanyatlásnak indult. Gazdaságtalan működése miatt elkerülhetetlen volt a bánya fokozatos bezárása majd Pétfürdő 1997. október 1-jei önálló településsé válásával Várpalota elveszítette a Péti Nitrogénművek Rt.-t és mellette több más ipari üzemet mint adóbevételi forrást. 1993-ban indult útnak japán hitel segítésével az a program, amely a település tágabb térségének környezetvédelmi rehabilitációját szolgálja. Mára befejeződtek Várpalotán a gáz- és szennyvízcsatorna-vezetési munkálatok, ...